XVIII. század közepe-második fele (cca. 1745-1775), Osztrák nehézlovassági (vérteslovas) tiszti pallos, eredeti hüvellyel (esetlegesen a "Pálffy-vértesezred" tagjáé lehetett). A kard markolata sűrű rézszál bevonattal rendelkezik, részben pedig tömör rézlemez borítja, melyet végén kisméretű markolatgomb díszít. Megjelenésének meghatározó eleme az igényes kidolgozású, kagyló formájú kézvédő lemez, melyet uralkodói korona és ,,MT" (Mária Terézia) monogram ékesít, valamint oldalt két ívelt mellékkengyel egészít ki. A markolat másik oldalán a hüvelykujj számára kialakított gyűrű található, amely stabilabb fogást biztosít a fegyver viselője számára. Az egyenes, kétélű acélpenge közepén (a penge nagyjából kétharmadán végigfutó) vércsatorna található, valamint mindkét oldalán gravírozás látható: egyik oldalon a kézvédőn is megjelenő ,,MT" monogram, míg a másikon Mária Teréziát éltető, latin nyelvű felirat: ,,Vivat Maria Theresia, Regina Hungariae et Bohemiae". A palloshoz tartozó hüvely anyaga fa, melyet bőrborítás és rézveretek fednek, valamint 4 darab hordkarikával rendelkezik. A kard teljes hossza 103,5 cm, a penge 90,5 cm, a hüvely 92 cm hosszú. A kardot és a hüvelyt eredeti formájukban, korukat tekintve jó állapotban őrizték meg; kis felületi hibák, kopások figyelhetőek meg rajtuk. A penge élezetlen állapotú, (kisebb mértékű) rozsdásodás nyomai láthatók rajta. A pallos (németül: Pallasch) egyenes, széles pengéjű, egy- vagy kétélű, hosszú kard; a XVIII. században a nehézlovassági alakulatok - köztük a vérteslovasok - jellemző közelharci fegyvere volt. A vérteslovasok (vértesek, vasasok vagy kürasszírok; németül: Kürassiere) karddal és lőfegyverrel felszerelt nehézlovas katonák voltak; nevüket mellvértjükről (franciául: cuirass > cuirassier) kapták. A fegyvernem XVI. századi megjelenésekor még egész testüket páncél védte; a XVII. század későbbi részétől már csak mellvértet és sisakot viseltek. Bár Magyarországon a XVIII. század közepére a nehézlovasság már eljelentéktelenedett (a könnyűlovas huszárok váltak a lovasság meghatározó fegyvernemévé), a Habsburg Birodalom részeként továbbra is jelentős számú (idegen) nehézlovasság volt jelen az ország területén: 1756-ban az osztrák császári-királyi hadsereg összesen 18 vértesezreddel rendelkezett, amelyből 14 a Magyar Királyság és Erdély területén állomásozott. Feltételezhető, hogy a jelen tételünkben szereplő pallos ezen ezredek valamelyikének tagjáé lehetett: a pengén látható felirat, amely Mária Teréziára Magyarország és Csehország királynőjeként hivatkozik - nem pedig Ausztria uralkodójaként - arra enged következtetni, hogy a kard tulajdonosa Magyarországról származott, vagy legalábbis itt élt/tartózkodott, amikor a pallost birtokolta. Bár a vértesezredek tagjait főként német nyelvterületről toborozták, kisebb számban megtalálhatóak voltak soraikban magyar származásúak is; többekről tudunk, akik magas rangig - akár a legmagasabb, ezredparancsnoki pozícióig - jutottak. Az osztrák vértesezredek leghíresebb magyar tagjai az erdődi (gróf és herceg) Pálffy családból kerültek ki, amely a kor egyik legnevesebb magyar nemesi családja volt. A Pálffyak XVI. század vége óta a Habsburg-dinasztia kiemelkedő támogatói voltak; számos fontos pozíciót töltöttek be a Habsburg uralom idején, mind közigazgatási, mind katonai területen. Az osztrák vértesezredeknek több tisztje és parancsnoka is a Pálffy család tagjai közül került ki: például gróf Pálffy János Károly (1645-1694) akinek - számos egyéb érdeme mellett - nevéhez fűződik két lovasezred saját költségen való felállítása, illetve ezredesként való vezetése (az egyik huszárezred még halála után is hosszú ideig fennmaradt); később egy osztrák vértesezred parancsnoka lett, amelyre ezt követően "Pálffy-vértesezredként" is hivatkoztak. Ebben az ezredben szolgált gróf Pálffy János (1664-1751) is, aki elsősorban mint a Magyar Királyság nádora (1741-1751) ismert, azonban katonai pályafutása is jelentős: az 1680-as évek első felében nagybátyja, Károly János vértesezredében volt hadnagy, majd kapitány; később ezredesként egy huszárezred parancsnoka, majd 1700-tól haláláig egy (nagybátyja "Pálffy-ezredétől" eltérő) vértesezred tulajdonosa. Kiemelendő még Pálffy János nádor fia, gróf Pálffy Károly Pál Engelbert (1697-1774), aki Pozsony vármegye főispánja és Pozsony várának örökös kapitánya volt; továbbá valóságos belső titkos tanácsos, az Udvari Haditanács tanácsosa, illetve tábornagy. 1734-ben került a császári-királyi hadsereg egyik vértesezredének élére, amelynek haláláig parancsnoka volt - így egy újabb "Pálffy-vértesezred" jött létre a XVIII. század közepén. Betöltött pozíciói és katonai szolgálata - valamint a Pálffy család általános Habsburgok iránti lojalitása - mellett az is egyértelmű jelzése volt az uralkodócsalád iránti elkötelezettségének, hogy elsőszülött lányának a Mária Terézia nevet adta. A Pálffy Károly Pál által vezetett vértesezred - melynek 1756-ban kijelölt állomáshelye Zala, illetve Vas vármegye volt - hely és időbeli vonatkozás alapján is köthető lehet a tételünkben szereplő palloshoz. Emellett az is feltehető következtetésként, hogy a Habsburg uralkodóház iránt rendkívül elkötelezett ezredparancsnok példáját követve a "Pálffy-ezred" tisztjei is könnyen érezhettek késztetést hűségük hasonló módon való kinyilvánítására - például az aktuális uralkodó, Mária Terézia nevének és monogramjának fegyverükön való megjelenítésével; ezzel nemcsak a Habsburg-ház, hanem saját parancsnokuk iránti lojalitásukat is kifejezve. Természetesen ezek csak feltételezések, melyeket - a témában végzett kutatás ellenére is - korlátozott tudásra alapozunk; a kard származásáról, eredeti tulajdonosáról teljes biztonsággal kijelenthető, konkrét információval nem rendelkezünk. Azonban annyi bizonyos, hogy egy rendkívül ritka és értékes gyűjtői darabbal van dolgunk, amely - főként a hazai piacon - nem gyakran kerül eladásra vagy árverésre; csak külföldi online piactereken és aukciós oldalakon találtunk hasonló darabokat - ugyanilyet azonban egyet sem. // Mid to late 18th century (ca. 1745-1775), Austrian heavy cavalry (cuirassier) officer's sword (broadsword), with original scabbard. Grip wrapped in brass wire, partially covered with a solid brass plate decorated with a small pommel. The hilt's main feature is the shell-shaped guard, adorned with a royal crown and cypher (,,MT" for Maria Theresa), complemented by two curved bars on the side, with thumb ring on the reverse. Straight, double-edged steel blade with fuller in the middle, engraved on both sides: the initials ,,MT" (also seen on the shell guard) on one side, and Latin inscription on the other: ,,Vivat Maria Theresia, Regina Hungariae et Bohemiae". Wooden scabbard with leather covering and brass fittings, equipped with 4 carrying rings. Full length: 103.5 cm, blade: 90.5 cm, scabbard: 92 cm. The sword and scabbard were preserved in their original form, in good condition (considering their age), showing signs of slight wear. The blade itself is dull, and displays (relatively minor) signs of rusting. The broadsword (German: Pallasch) is a long, straight, single- or double-edged sword, which was used by heavy cavalry (including cuirassiers) in the 18th century. Cuirassiers (German: Kürassiere) were cavalry equipped with a cuirass (breastplate and backplate), sword and firearm. They first appeared in the 16th century, and were originally protected by a full suit of armor; in the later part of the 17th century, they lost their limb armor and subsequently wore only the cuirass and - usually - a helmet. While heavy cavalry had become basically obsolete by the mid-18th century in the Kingdom of Hungary (Hussars - a class of light cavalry - were the prevalent cavalry unit), as part of the Habsburg monarchy, there was still a significant number of (foreign) heavy cavalry present in the country: in 1756, the Austrian army fielded a total of 18 regiments of cuirassiers, 14 of which were stationed in Hungary and Transylvania. It can be supposed that the sword featured in this lot belonged to a member of one of these regiments, which is supported by the fact that the incription seen on its blade refers to Maria Theresa as the Queen of Hungary and Bohemia (Czechia), not as the monarch of Austria. The sword's owner might have been someone of Hungarian origin, or someone residing in Hungary at the time the weapon was in their possession. A possible connection is to the "Pálffy Cuirassiers" - a name which could refer to several regiments; the one we are referring to here (considering the time period) is the regiment under the command of Count Carl Paul Pálffy (Paul Karl Graf Pálffy von Erdöd) (1697-1774), who was the proprietor of a cuirassier regiment from 1734 until his death. Pálffy, like most of his family (one of the most prominent Hungarian noble families at the time), was a stalwart supporter of the House of Habsburg, and could have likely inspired his subordinates to also show their loyalty in some form - such as displaying the name and initials of Maria Theresa on one's weapon. However, this is in the realm of speculation, which we can only base on limited knowledge (even despite our research on the topic), as we have no concrete information regarding the origin of the sword or the identity of its owner. Nevertheless, it is undoubtedly a rare and valuable collector's item; we could only find a few similar weapons which have been for sale (or at auction) online - but none exactly like it.
